Hejőcsaba ma egy csendes, nyugodt miskolci városrész – nehéz elhinni, hogy egykor egészen más hírnévnek örvendett. A századfordulón elég volt kimondani, hogy valaki „hejőcsabai”, és a járókelők ösztönösen a zsebükhöz kaptak. A hejőcsabai Zsebesakadémia legendája ma is Miskolc egyik legizgalmasabb, kevésbé ismert története, és ahogy hamarosan kiderül, nem is csak legenda.

Honnan ered a legenda?

A 19-20. század fordulóján sok magyar település kapott valamilyen jellemző „címkét”: Szeged a paprikájáról volt híres, Debrecen a cívisekről, Miskolc pedig a csizmadiákról és a kocsonyájáról volt ismert. Hejőcsaba viszont egészen más okból híresült el: a zsebtolvajairól. A hejőcsabai zsebesek annyira ügyesek voltak, hogy a hírük messze túlnőtt a városrész, sőt az ország határain.

A miskolci pályaudvarra befutó pesti gyorsvonatot a kalauzok „huszonnyolcasnak” hívták, mert ennyi percet állt a városban – ez alatt is épp elég idő nyílt egy-egy zsebmetszésre. A kifejezés lassan összefonódott a hejőcsabai zsebesek hírnevével, és idővel minden kétes alakot „huszonnyolcasnak” kezdtek nevezni.

Létezett valóban egy titkos „akadémia”?

Hivatalosan persze soha nem létezett bejegyzett zsebesiskola. A legenda szerint azonban Hejőcsabán generációról generációra adták tovább a szakma fortélyait egy szűk, zárt közösségben. Innen ered az „akadémia” elnevezés is. A történet igazságtartalmát erősíti, hogy a korabeli sajtó, köztük a Reggeli Hírlap is több interjút közölt egykori hejőcsabai zsebesekkel és a községet jól ismerő helyi elöljárókkal.

Az egyik legismertebb figura egy Sutyó néven emlegetett, világhírű zsebtolvaj volt, aki miskolci szatócscsaládból származott, és a „szakmát” Hejőcsabán tanulta. Évtizedekig élt külföldön, vagyonokat szerzett és veszített el napok alatt, majd negyvenéves kora körül döntött úgy, hogy visszavonul. Ahogy egykor fogalmazott, egy idősödő zsebesnek előbb-utóbb „az elöregedett kéz csak a fogház ajtaját fogja biztosan”.

Miért maradt fenn ez a legenda máig?

A hejőcsabai zsebesek története azért is különleges, mert a határvonal a valóság és a legenda között folyamatosan elmosódik. Volt, aki szerint az egész csak városi mendemonda, mások szerint viszont dokumentált, valós közösségről van szó, amelynek tagjai köré egyszerűen sok mítosz szövődött az évek alatt. Pontosan ez a bizonytalanság teszi ma is izgalmassá a történetet, és ez adja az alapját annak is, hogy a miskolci legendák ma is élnek, mesélik őket, sőt: játékokba is beépülnek.

A legenda ma is él – próbáld ki te is!

Mi szeretjük a helyi legendákat. Nem véletlen, hogy Miskolc történetei, mint a hejőcsabai zsebesek világa, rendszeresen visszaköszönnek a játékainkban is. Ha kíváncsi vagy, milyen érzés lenne egy hejőcsabai zsebesnek lenni, megszerezni az információkat, na meg a kincset, és bizonyítani, hogy helyed van a legjobbak között, akkor próbáld ki a Repülős Gizi szajréja című szabadtéri szabadulószobás játékunkat Miskolc főutcáján! A név ne tévesszen meg, két legenda egy kalandban! 😉